Leírás
Magyarország tragikus pusztulásának fontos, ám sok helyen megbotránkoztató dokumentuma az a napló, amit Rajniss Ferenc a Népbíróságoknak írt, elmagyarázva benne politikai, ideológiai álláspontját, s mindazt, hogy miért került ő a politikai paletta radikális jobboldalára. A második részben válogatást közlünk Rajniss írásaiból, melyek segítségével végigkísérhetjük, hogyan válik egy képzett liberális újságíróból a szélsőjobb szócsöve és politikusa. Ezeket az írásokat Sipos Péter történész bevezető tanulmánya és jegyzetei értelmezik és helyezik el a korban. A könyv a huszadik századi magyar történelem, azon belül is a szélsőjobboldal történetének egyedülálló forrásanyaga, Rajniss személyiségének, jellemének alakulása rendkívül tanulságos.
Rajniss Ferenc a felvidéki Bártfán, római katolikus családban született 1893. július 24-én. Nagyváradon tanítóképzőt végzett, Bukarestben tanított. Az első világháborúban a szerb, majd az orosz frontra került. Fogságba esett, Szibériába került, ahonnan megszökött. Elfogták és halálra ítélték, de végül hazakerülhetett Moszkvából, amikor magyarországi kommunista foglyokért magyar rabokat engedtek haza. New Yorkban és Londonban tanult tovább, majd Budapesten, a Közgazdasági Egyetemen doktorált. Politikai pályára lépett, közben az Új Magyarság és a Magyar Futár szerkesztője volt. 1944. október 16. és 1945. március 7. között a Szálasi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. A Népbíróság a második világháború után háborús bűnösként halálra ítélte, 1946. március 12-án kivégezték.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.